Az Operaház nemcsak Budapest egyik legjelentősebb műemléke, hanem a háromszáz éves múltra visszatekintő magyar operajátszás első számú intézménye, komolyzenei kultúránk szimbóluma. Az Ybl Miklós által tervezett lenyűgöző palota 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit. A korabeli nagyközönség érdeklődését jellemzi, hogy a nyitóünnepség kis híján botrányba fulladt, mivel a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, és a posztoló rendőröknek kellett kituszkolni őket. Az épület minden szegletében megfelelt a magas elvárásoknak: olyan alkotóművészek keze nyomát dicsérte, mint Lotz Károly, Székely Bertalan, Than Mór és Stróbl Alajos. Műszaki megoldásai forradalminak számítottak: a bécsi Asphaleia társaság vízhidraulikával működtetett színpadgépezetét az egész világon itt alkalmazták először. A 30 mázsás, bronzból készült nézőtéri nagycsillár, amelyet egy kézi csörlő segítségével le lehet engedni egészen a földszinti székekig, ma ipartörténeti műemlék.